Őskori erődítményekre épülhettek a kora Árpád-kori földvárak - legalább is ezt feltételezi Fodor László, a Heves Megyei Dobó István Vármúzeum régésze egy gyöngyöspatai ásatás leletei alapján.
A helyi ispáni vár feltárása során ismét előkerült a rejtélyes, úgynevezett vörös sánc, amely a régész szerint egy ismeretlen technológiával épített őskori erőd maradványa. Fodor László elmondta, hogy országszerte már több kora Árpád-kori földvár - például a soproni, az edelényi és a sályi ispáni várak - föltárása során találkoztak a régészek a vörös sánccal.
A vörösre égetett, salakhoz hasonló anyagból készült építmény eredetét és funkcióját, mindmáig titok övezi.
Fodor László hipotézise szerint viszont egy őskori, ismeretlen építkezési technika maradványa a sánc. Ugyanakkor - tette hozzá - körülötte megtalálták a faszerkezetű földvár maradványait is. Mindez pedig arra utal, hogy a kora árpád-kori erődítést egy őskori erődítésre építették - mutatott rá.
Amennyiben Gyöngyöspata esetében beigazolódik a hipotézis, és az anyag laboratóriumi kormeghatározása kimutatja az őskori eredetet, megoldódhat a vörös sánc rejtélye - mondta Fodor László.
A fenti cikk 2004-ben jelent meg a Múlt-kor történelmi portálon.
Sajnos nem tudok a kérdésre egzakt választ adni, mivel a magyarság azonosítása a sztyepp övezete régészeti hagyatékában elég nehéz.
aztán azt is tudni kell, hogy a mai Magyarország területe egy útkereszteződésben helyezkedett el, és legalább három irányból érkeztek ide népek, kultúrális hatások.
Ha a magyar régészet társaság oldaláról letöltöd a Magyarország régészete kézikönyvet, akkor meglátod mennyire összetett a történet.
(a korábbi bejegyzések egy része is ebből lett bemásolva.)
Igyekszem utána mennia kérdésnek, de ha valamire lelsz magad is, szívesen veszem az infót.
2010. június 10., csütörtök
2010. június 4., péntek
Honfoglalás kori erődített központok
A 10–11. századi földvárak módszeres kutatása a második világháborút követõ években a mai országhatárainkon kívül, fõként Erdélyben indult meg. Az elért eredmények reális kiértékelését azonban nagyban megnehezítette, hogy a kutatók jelentõs része ragaszkodott a korábban kialakult romantikus õstörténeti felfogáshoz (dák–római, illetõleg morva–szlovák kontinuitás elmélete). A nehézségeket fokozta, hogy Anonymus 13. században keletkezett, a magyarok cselekedeteit elbeszélõ regényes gestáját hiteles történelmi forrásként fogadták el.
A hazai kutatásra ösztönzõen hatott Györffy György nagyszabású elmélete, amelyben a Szent István kori megyék eredetérõl, kialakulásáról értekezve megállapította, hogy a megyék központjai földvárakban lehettek, amelyek közül több már a 10. században, egy-egy elõkelõ nemzetségfõ szálláshelyeként épült föl. Nézete szerint e várak a 13. század közepére elveszítették jelentõségüket, korszerûtlenségüket a tatárjárás (1241–1242) bizonyította be.
Elméletébõl kiindulva kezdték meg az 1960-as évek végétõl a korainak tekinthetõ megyeszékhelyek régészeti ásatását. A nagyarányú feltárások, mint például Szabolcs,
Abaújvár, Somogyvár, Visegrád, Borsod mellett számos kisebb-nagyobb ásatás és leletmentés folyt többek között Sopronban, Mosonban, Gyõrben. Ezek során elsõsorban a
várak sáncainak építési technikáját illetõen nyertünk megbízható adatokat. Kitûnt, hogy e várak túlnyomó többsége azonos technikával épült, a földsáncokat minden esetben faszerkezettel erõsítették meg. A faszerkezetek rekeszvagy kazetta alakúak voltak, helyenként azonban sûrû rácsszerkezet tartotta össze a földet. A sáncok részben vagy teljes egészében vörösre égett földbõl álltak. Máig sem tisztázódott megnyugtatóan, hogy a sáncok földje természetes vagy mesterséges úton égett-e ki. A föld-fa konstrukcióból készült várfalak a várbelsõ felé rézsûsen lejtettek,
kifelé azonban meredekek, majdnem függõlegesek voltak. Néhány helyen azt is sikerült megfigyelni, hogy a sáncok tetején fa palánk helyezkedett el.
A fentebbi módon épült várakat tehát nem tekinthetjük csak földváraknak. A legújabb kutatások azt is megállapították, hogy maga a „földvár” elnevezés is helytelen. A várakat ugyanis használatuk idején – tekintet nélkül építõ- anyagukra – latinul civitas vagy castrum szóval illették, szórványosan elõforduló magyar elnevezésük pedig „vár” volt. A castrum terrenum, azaz földvár elnevezést kizárólag a már használaton kívüli, elpusztult várakra alkalmazták.
A várak belsejének kutatására kevés lehetõség nyílt. Feltehetõleg ez az egyik oka annak, hogy egyelõre még nem kerültek elõ azok az épületek, amelyekre az írásos források adatai alapján számíthatunk. Az oklevelek ugyanis különféle tárházakat, börtönöket említenek a várakban. Valószínû az is, hogy a 11–12. században a megye vezetõjének, az ispánnak a lakóhelye is itt lehetett. Több várban elõkerültek azonban azok az elsõ templomok, amelyek nagy szerepet játszottak a magyarság keresztény hitre való térítésében. Ezek a templomok egyben a megye egyházi életét irányító esperesek székhelyei is voltak.
A várfeltárások során több helyen 10. századi leletek, településrészletek
is elõkerültek. Egy helyen, a borsodi földvárban
pedig egy teljes 10. századi falu látott napvilágot.
Ezeknek azonban semmi közük sincs az államalapítás során,
a 11. század folyamán felépült várakhoz. Mindez összhangban
áll a földvárkutatók véleményével: a magyarországi
10. századi várépítészetre semmiféle biztos régészeti
és történeti adatunk nincs. A magyar nagyfejedelmek 10.
századi expanzív politikája, a magyarság társadalmi-gazdasági
berendezkedése nem is indokolta volna ezt. De Európa-
szerte is kevés vár állt a 10. században. A föld-fa konstrukciójú
várak építése nem utolsó sorban a magyar és a
normann támadások következtében vált általánossá a korabeli
Európában.
Konkrét adataink azt igazoljak, hogy a hazai várépítészet
a 11. században indult meg. Ekkor azonban oly mértékig
egységes rendszer és építési mód szerint készültek váraink,
hogy az nem lehet véletlen. Mögötte az István király
által létrehozott egységes magyar államhatalom állt,
amelynek szüksége volt a várakban kialakuló hatalmi központokra.
Jelenlegi tudásunk szerint tehát az elsõ váraink a
11. század elején épültek, és bennük alakultak ki az István
király által létrehozott megyék központjai.
A régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy a megyeszékhelyeken
kívül számos, hasonló technikával készített
földvár épült Magyarországon. Ezek többsége nem szerepel
az írásos forrásokban, például Gyöngyöspata, Sály–
Örsúr vára. E várak építési idejét, korabeli szerepüket csak
régészeti ásatás segítségével lehetne meghatározni. Minthogy
erre ritkán adódott lehetõség, még igen sok a megoldatlan
kérdés. Pillanatnyilag az látszik a legvalószínûbb
feltevésnek, hogy egy-egy tehetõsebb család központjai
voltak, és mint ilyenek, védelmi feladatokon kívül jelentõs
gazdasági szerepet is játszottak.
A 11–13. században a magyarországi várépítészetre általánosan
jellemzõ volt a fentebb ismertetett vártípus. E
mellett azonban a 12. századtól más jellegû várakat is ismerünk.
A régészeti kutatások mind nagyobb számban
térképezik fel Magyarországon a motte típusú várakat is.
Ezek a várak rendszerint kis alapterületûek voltak, mesterségesen
összehordott dombra épültek. Rendszerint egyetlen
épületbõl álltak, amelyet palánk és árok védelmezett.
Ma még keveset tudunk e várak szerepérõl, építtetõirõl.
Feltehetõ, hogy ezek is egy-egy család birtokközpontjai
voltak.
A hazai kutatásra ösztönzõen hatott Györffy György nagyszabású elmélete, amelyben a Szent István kori megyék eredetérõl, kialakulásáról értekezve megállapította, hogy a megyék központjai földvárakban lehettek, amelyek közül több már a 10. században, egy-egy elõkelõ nemzetségfõ szálláshelyeként épült föl. Nézete szerint e várak a 13. század közepére elveszítették jelentõségüket, korszerûtlenségüket a tatárjárás (1241–1242) bizonyította be.
Elméletébõl kiindulva kezdték meg az 1960-as évek végétõl a korainak tekinthetõ megyeszékhelyek régészeti ásatását. A nagyarányú feltárások, mint például Szabolcs,
Abaújvár, Somogyvár, Visegrád, Borsod mellett számos kisebb-nagyobb ásatás és leletmentés folyt többek között Sopronban, Mosonban, Gyõrben. Ezek során elsõsorban a
várak sáncainak építési technikáját illetõen nyertünk megbízható adatokat. Kitûnt, hogy e várak túlnyomó többsége azonos technikával épült, a földsáncokat minden esetben faszerkezettel erõsítették meg. A faszerkezetek rekeszvagy kazetta alakúak voltak, helyenként azonban sûrû rácsszerkezet tartotta össze a földet. A sáncok részben vagy teljes egészében vörösre égett földbõl álltak. Máig sem tisztázódott megnyugtatóan, hogy a sáncok földje természetes vagy mesterséges úton égett-e ki. A föld-fa konstrukcióból készült várfalak a várbelsõ felé rézsûsen lejtettek,
kifelé azonban meredekek, majdnem függõlegesek voltak. Néhány helyen azt is sikerült megfigyelni, hogy a sáncok tetején fa palánk helyezkedett el.
A fentebbi módon épült várakat tehát nem tekinthetjük csak földváraknak. A legújabb kutatások azt is megállapították, hogy maga a „földvár” elnevezés is helytelen. A várakat ugyanis használatuk idején – tekintet nélkül építõ- anyagukra – latinul civitas vagy castrum szóval illették, szórványosan elõforduló magyar elnevezésük pedig „vár” volt. A castrum terrenum, azaz földvár elnevezést kizárólag a már használaton kívüli, elpusztult várakra alkalmazták.
A várak belsejének kutatására kevés lehetõség nyílt. Feltehetõleg ez az egyik oka annak, hogy egyelõre még nem kerültek elõ azok az épületek, amelyekre az írásos források adatai alapján számíthatunk. Az oklevelek ugyanis különféle tárházakat, börtönöket említenek a várakban. Valószínû az is, hogy a 11–12. században a megye vezetõjének, az ispánnak a lakóhelye is itt lehetett. Több várban elõkerültek azonban azok az elsõ templomok, amelyek nagy szerepet játszottak a magyarság keresztény hitre való térítésében. Ezek a templomok egyben a megye egyházi életét irányító esperesek székhelyei is voltak.
A várfeltárások során több helyen 10. századi leletek, településrészletek
is elõkerültek. Egy helyen, a borsodi földvárban
pedig egy teljes 10. századi falu látott napvilágot.
Ezeknek azonban semmi közük sincs az államalapítás során,
a 11. század folyamán felépült várakhoz. Mindez összhangban
áll a földvárkutatók véleményével: a magyarországi
10. századi várépítészetre semmiféle biztos régészeti
és történeti adatunk nincs. A magyar nagyfejedelmek 10.
századi expanzív politikája, a magyarság társadalmi-gazdasági
berendezkedése nem is indokolta volna ezt. De Európa-
szerte is kevés vár állt a 10. században. A föld-fa konstrukciójú
várak építése nem utolsó sorban a magyar és a
normann támadások következtében vált általánossá a korabeli
Európában.
Konkrét adataink azt igazoljak, hogy a hazai várépítészet
a 11. században indult meg. Ekkor azonban oly mértékig
egységes rendszer és építési mód szerint készültek váraink,
hogy az nem lehet véletlen. Mögötte az István király
által létrehozott egységes magyar államhatalom állt,
amelynek szüksége volt a várakban kialakuló hatalmi központokra.
Jelenlegi tudásunk szerint tehát az elsõ váraink a
11. század elején épültek, és bennük alakultak ki az István
király által létrehozott megyék központjai.
A régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy a megyeszékhelyeken
kívül számos, hasonló technikával készített
földvár épült Magyarországon. Ezek többsége nem szerepel
az írásos forrásokban, például Gyöngyöspata, Sály–
Örsúr vára. E várak építési idejét, korabeli szerepüket csak
régészeti ásatás segítségével lehetne meghatározni. Minthogy
erre ritkán adódott lehetõség, még igen sok a megoldatlan
kérdés. Pillanatnyilag az látszik a legvalószínûbb
feltevésnek, hogy egy-egy tehetõsebb család központjai
voltak, és mint ilyenek, védelmi feladatokon kívül jelentõs
gazdasági szerepet is játszottak.
A 11–13. században a magyarországi várépítészetre általánosan
jellemzõ volt a fentebb ismertetett vártípus. E
mellett azonban a 12. századtól más jellegû várakat is ismerünk.
A régészeti kutatások mind nagyobb számban
térképezik fel Magyarországon a motte típusú várakat is.
Ezek a várak rendszerint kis alapterületûek voltak, mesterségesen
összehordott dombra épültek. Rendszerint egyetlen
épületbõl álltak, amelyet palánk és árok védelmezett.
Ma még keveset tudunk e várak szerepérõl, építtetõirõl.
Feltehetõ, hogy ezek is egy-egy család birtokközpontjai
voltak.
Temetőfeltárások
A 895-ben a Kárpát-medencébe érkezõ magyarságetnikumát,gazdálkodását és társadalmi tagozódását tekintve is rendkívül sokszínû volt, s mindez visszatükrözõdik emlékanyagában, temetõinek szerkezetében is. A 10–11. századi népességnek napjainkig mintegy 25 000 sírját ismerjük, s ez csupán csekély töredéke a még földben rejtõzõ leleteknek.
A teljes egészében feltárt, széleskörûen elemezhetõ temetõ ma még kevés, s azok javarésze is közöletlen. A rendelkezésünkre álló leletek többsége csupán néhány síros
temetõtöredék, így forrásértékük is korlátozott. Ennek következtében a honfoglalás kori régészeti kutatások a 10. századi uralmi- és birtokviszonyok, társadalmi szerkezet elemzésében még igen messze vannak saját lehetõségeik határaitól.
Márpedig a honfoglaló magyarság régészeti emlékeinek túlnyomó többsége a sírok, a temetõk feltárása során látott napvilágot. Az, hogy a 10. századi szállásterület különbözõ részein milyen ékszereket, ruhadíszeket, fegyvereket, méltóságjelvényeket milyen arányban és összetételben használtak, lehetõvé teszi egyes területi egységek
elhatárolását, az ott megtelepedett népesség fõbb jellegzetességeinek a egrajzolását. A vizsgálatokat azonban nem szûkíthetjük pusztán az egyes tárgytípusok tanulmányozására.
Rendkívül fontos információkhoz juthatunk a temetõk szerkezetének, típusainak, használati idejének összevetése révén az adott közösség társadalmi tagolódásáról,
viseletérõl, hiedelemvilágáról, olykor még az életmódjáról is. Ha mindezen jelenségeket összehasonlítjuk egymással, lassanként kirajzolódnak elõttünk azok a sajátosságok, amelyek az egyes régiók 10. századi népességét jellemezték, amelyek összekötötték vagy éppen elkülönítették azokat más szállásterületek lakóitól. E munka
azonban napjainkban még csupán a kezdeti szakaszában tart. A folyamatosan bõvülõ leletanyag a jövõben nemcsak pontosíthatja, de sok esetben alaposan meg is fogja
változtatni mai feltevéseinket.
A honfoglalás kori temetõk túlnyomó többségét vízjárta területekbõl kiemelkedõ szárazulatokon, dombgerinceken találjuk. A temetõn belül a sírok sorokba, olykor csoportokba rendezõdnek. Néhányat temetõárok vett körbe, mint ahogy azt a káli ásatás során megfigyelték. A sírgödrök általában lekerekített téglalap alakúak, de a homokos vidékeken elõfordulnak padkás kiképzésûek, sõt a sír egyik hosszanti falába vágott padmalyok is. A gazdag, elõkelõ halottak számára az átlagosnál nagyobb méretû sírt készítettek, hiszen a nagyszámú melléklet mellett még a lenyúzott, csak a koponyát és a lábszárcsontokat tartalmazó lóbõrnek és a lószerszámnak is helyet kellett szorítani. A sírgödörben a halottat fejjel nyugatnak, arccal és lábbal keletnek fordították. Néhány esetben, mint például a gazdag zempléni sír feltárásánál
koporsó nyomaira akadtak, többnyire azonban csak textillepelbe vagy gyékényszõnyegbe burkolták halottaikat. Az elhunyt fejét olykor feltámasztották vagy – mint Orosházán
– párnaként a nyergét helyezték alá. A halottakat díszruhájukban fektették sírba, a férfiak mellé odatették fegyvereiket, méltóságjelvényeiket, tûzszerszámukat, a nõk mellé apróbb használati tárgyaikat is.
Hiedelemviláguk sokszínûségét tükrözik a temetési szertartás során végzett rítusok, melyekre néha a mellékletek utalnak. Hogy a halott ártó pillantásától megóvják a
hátramaradottakat, arcát lepellel takarták le, amelyre Rakamazon arany szem- és szájlemezeket varrtak. Az evilági élet tükörképszerû fordítottjának elképzelt túlvilágra olykor megoldott ruhában, megrongált felszereléssel, eredeti helyérõl elmozdított fegyverekkel indították az elhunytakat.
A lovas temetkezés csak a módosabb vagy a kifejezetten gazdag családok körében terjedt el. A halotti szertartás során az elhunyt hátasát megölték, a bõrét pedig oly módon nyúzták le, hogy benne hagyták a koponyát és a négy lábszárcsontot. Az így lenyúzott bõrt például Tiszaeszlár– Bashalmon szalmával kitömték, de leggyakrabban összehajtogatva az elhunyt lábához tették vagy mellette kiterítették.
Ennek a szokásnak egyik változataként néha csak a lószerszámot tették a sírba.
A hosszú túlvilági útra indulók mellé ételt is helyeztek.
A többnyire a fej vagy a láb mellé állított agyagedény valamilyen pépes ételt tartalmazott. Egyes közösségek csak a gyermekekkel adtak ilyen módon útravalót, másoknál a férfiakkal és a nõkkel egyaránt, ismét más temetõkbõl viszont
teljesen hiányzik e szokás. A fatálra helyezett vagy vászonba takargatott húsételre a sírokban lelt juh-, szarvasmarha-, sertés-, kecske- vagy szárnyascsontok utalnak.
A hátramaradottak olykor ártó szándékúnak tarthatták halottjukat, s néha egészen drasztikus módon igyekeztek elejét venni annak, hogy õket zaklathassa. Ennek következtében néha a holttestet rendellenes módon helyezték a sírba: fordított tájolással (fejjel keletnek és lábbal nyugatnak) temették vagy éppen hasra fektették (Sándorfalva), ismét más esetben oldalára fektetve, felhúzott karokkal és lábakkal, tehát zsugorított pózban tették sírba (Madaras). Találunk példát minden társadalmi rétegnél a halottcsonkításra is, ilyen a fej, a kéz vagy a láb levágása.
A szelídebb változatot a zempléni vezéri sírban figyelték meg: az elhunyt sírjába kölest szórtak azzal a szándékkal, hogy addig ne hagyhassa el nyughelyét, amíg éjfél és a hajnali kakasszó között valamennyi szemet meg nem számlálja.
A 10. századi társadalom sokszínûsége a temetõk szerkezetében, típusaiban is visszatükrözõdik. Magyar nagyfejedelmi sír még nem került elõ, így azt sem tudjuk, milyen módon temették el a honfoglalók elsõ számú vezetõit. Korábban elterjedt volt a kutatók között az a nézet, hogy más sztyeppei népek (hunok, avarok stb.) példájára a magyarok is titokban, rejtve, magányosan helyezték nyugalomra fejedelmeiket.
Az események után két-háromszáz évvel keletkezett krónikák azonban arról tudósítanak, hogy Árpád fejedelmet Óbuda mellett, Fejéregyházán temették el, sírja
föl pedig Szent István emeltetett templomot. Taksony fejedelem nyughelyét ugyancsak a Duna mellett kereshetnénk, az állítólag az õ nevét viselõ mai falu, hajdani zálláshelye közelében. Noha minderre semmiféle régészeti bizonyíték nincs, de ha a krónikák valós alapokon nyugvó hagyományt õriztek meg, akkor nyilvánvaló: a nagy tiszteletnek örvendõ vezetõk sírját haláluk után még sok évtizeddel vagy évszázaddal is ismerték. Az utóbbi évek során viszont egyre világosabbá vált, hogy azok a 10. század elsõ felére keltezhetõ, nagyon gazdag férfisírok, amelyekben a korabeli fejedelmi kíséret vezetõi nyugodtak, a Felsõ-Tisza- vidéken, Szabolcs megyében és a Bodrogközben kerülnek elõ. Nem elképzelhetetlen, hogy a fejedelmi temetkezések is a közelükben rejtõznek.
A törzsi-nemzetségi arisztokrácia egy része 4-8 síros családi temetõkben nyugszik, amelyekben a méltóságjelvényekkel felszerelt férj mellé temették gazdagon felékszerezett feleségét (vagy feleségeit) és kiskorú gyermekeiket. A magányosan (Balotaszállás) vagy néhány háziszolga és kísérõ lovas társaságában eltemetett azdag nõk sírjai feltehetõleg a többnejûség emlékei. Néhányukat szolgáltató népük körében vagy azok temetõjétõl kissé távolabb helyezték örök nyugalomra (Ártánd). Az is elõfordult, hogy egy-egy gazdag család szolgáltató népeivel együtt temetkezett (Tiszanána).
A 10. századi módos középréteg hagyatékát 60-100 síros temetõk rejtik (Algyõ), amelyek kitûnnek a nõi viselet nemesfém-gazdagságával. (33. kép) Ugyanott a fõként
íjászfelszereléssel elhantolt férfiak viszonylag kevés rangjelzõ tárgyat birtokoltak.
A Kárpát-medence más területeitõl eltérõ kép rajzolódik ki a Felsõ-Tisza-vidék sajátos leletanyagában. Az egyes temetõkön belül nagyszámú, olykor az 50%-ot is meghaladó férfiak igen erõsen felfegyverzettek és méltóságjelvényekkel nagyon gazdagon ellátottak. Közülük is kiemelkednek a tarsolylemezzel, a veretes övvel, a lószerszámmal és az íjtegezzel, valamint arany vagy ezüstszerelékes szablyával
elhantolt elõk elõk, akik a 10. századi magyarság kiemelkedõ rangú vezetõi lehettek (Karos, Rakamaz). E közösségek nõi viselete kevésbé volt pompázatos, az igazán gazdag nõk hajfonatkorongot, pántkarperecet, köves gyûrût és veretes csizmát viseltek, s ékesek voltak lószerszámaik is. Korábban e temetõket (Tiszabezdéd) a
nagycsaládi szervezetben élõ katonáskodó középréteg hagyatékának vélték. Az újabb kutatások viszont arra utalnak, hogy e közösségeket mesterségesen szervezték meg: alapsejtjeiket a gazdag családok s az õ háziszolgáik alkották, s velük együtt éltek (és temetkeztek) kísérõ harcosaik, akik helyzetüknél fogva többnyire nõtlenek voltak. E 16–80 síros temetõkben, amelyek gyakran egymás közvetlen közelében
találhatók (Kenézlõ) a 10. század elsõ felében uralkodó magyar nagyfejedelmek katonai kíséretének tagjait, annak kisebb-nagyobb rangú vezetõit és az utóbbiak családtagjait valamint háziszolgáit helyezték örök nyugalomra.
Ezen temetõk használata a 10. század közepén megszakadt: feltehetõleg a politikai változások következtében a korábbi katonai kíséretet felszámolták, tagjait széttelepítették, s helyettük Taksony fejedelem (955 k.–972) uralma idején új hatalmi központokat (Esztergom, Székesfehérvár) hoztak létre. Ezek közelében akkoriban nyitották az újjászervezett kíséret új temetõit.
A szerényebb leletanyagú középréteg és a módos köznép temetõi nem választhatók el egymástól határozottan. Az egyes közösségek temetõinek fegyverekben, ékszerekben,
ruhadíszekben megnyilvánuló gazdagsága függött életmódjuktól is, hiszen a földmûves falvak sírjai jóval kevesebb leletanyagot tartalmaznak, mint a fõként állattartással
foglalkozó csoportoké. A köznépi temetõk sírjainak a számát meghatározta az adott település lélekszáma és a temetõ használatának idõtartama is. Ezek leletanyaga többnyire szegényes, legfeljebb az adott közösség vezetõ családjának tagjaival temettek fegyvert, lovat vagy díszruhát.
A teljesen feltárt köznépi temetõk idõrendje, használati ideje fontos adatokat nyújthat egy-egy tájegység népességének változásairól, az országon belüli áttelepítésekrõl, a népmozgásokról (Halimba). A közrendûek falvait kiscsaládok alkották, melyeknek lakhelyét uraik akarata jelölte ki. Egy-egy család lélekszáma 5–10 fõ között mozoghatott.
A falut alkotó családok számától és a település élettartamától függõen e temetõk lehettek 100-130 (Sárbogárd, Hódmezõvásárhely–Nagysziget) vagy akár 8–900 sírosak
is (Halimba, Magyarhomorog). A népességváltást jelezhetik a jól elkülöníthetõ vér csoportok, amikor az újonnan érkezettek elõdeik elhagyott temetõjének használatát folytatták (Halimba). Más esetekben a legkorábbi sírok egy központi magot alkotnak, s onnan kifele haladva minden irányban egyre késõbbi temetkezéseket találunk (Majs). Ez hosszú ideig egy helyben élõ közösségre utal, csakúgy mint az a jelenség, amikor a településen élõ különbözõ családok ugyanazon domb más-más részén egyidõben kezdtek temetkezni, s az idõ múltával a sírcsoportok lassacskán összeértek Pusztaszentlászló). A 10. század elején nyitott köznépi temetõk egy részét a
századforduló táján felhagyták. Ennek oka az a nagyarányú népmozgás, áttelepítés lehetett, amely Géza fejedelem (972–997) vagy Szent István király (997/1000–1038) államszervezõ tevékenységének velejárója volt. Más temetõket ekkor nyitottak meg az új telepesek, vagy a régebben ott élõ népesség mellé, illetve helyébe telepedve folytatták a korábbiakat egészen a 11. század végéig. A kereszténység térhódításával a lovas, a fegyveres, a nemesfém ruhadíszeket tartalmazó sírok lassanként eltûnnek. A pogány szokások csupán az egyházi és a világi hatalmi központoktól távolabb esõ falvakban éltek még ideig-óráig. Noha egyes temetõket még a 12. század elsõ harmadáig is tovább használtak(Hajdúdorog–Temetõhegy), zömüket Szent László
(1077–1095) és Könyves Kálmán (1095–1116) királyok rendeletére felhagyták, s halottaikat ezt követõen már az újonnan épült templomok melletti megszentelt földbe temették.
A teljes egészében feltárt, széleskörûen elemezhetõ temetõ ma még kevés, s azok javarésze is közöletlen. A rendelkezésünkre álló leletek többsége csupán néhány síros
temetõtöredék, így forrásértékük is korlátozott. Ennek következtében a honfoglalás kori régészeti kutatások a 10. századi uralmi- és birtokviszonyok, társadalmi szerkezet elemzésében még igen messze vannak saját lehetõségeik határaitól.
Márpedig a honfoglaló magyarság régészeti emlékeinek túlnyomó többsége a sírok, a temetõk feltárása során látott napvilágot. Az, hogy a 10. századi szállásterület különbözõ részein milyen ékszereket, ruhadíszeket, fegyvereket, méltóságjelvényeket milyen arányban és összetételben használtak, lehetõvé teszi egyes területi egységek
elhatárolását, az ott megtelepedett népesség fõbb jellegzetességeinek a egrajzolását. A vizsgálatokat azonban nem szûkíthetjük pusztán az egyes tárgytípusok tanulmányozására.
Rendkívül fontos információkhoz juthatunk a temetõk szerkezetének, típusainak, használati idejének összevetése révén az adott közösség társadalmi tagolódásáról,
viseletérõl, hiedelemvilágáról, olykor még az életmódjáról is. Ha mindezen jelenségeket összehasonlítjuk egymással, lassanként kirajzolódnak elõttünk azok a sajátosságok, amelyek az egyes régiók 10. századi népességét jellemezték, amelyek összekötötték vagy éppen elkülönítették azokat más szállásterületek lakóitól. E munka
azonban napjainkban még csupán a kezdeti szakaszában tart. A folyamatosan bõvülõ leletanyag a jövõben nemcsak pontosíthatja, de sok esetben alaposan meg is fogja
változtatni mai feltevéseinket.
A honfoglalás kori temetõk túlnyomó többségét vízjárta területekbõl kiemelkedõ szárazulatokon, dombgerinceken találjuk. A temetõn belül a sírok sorokba, olykor csoportokba rendezõdnek. Néhányat temetõárok vett körbe, mint ahogy azt a káli ásatás során megfigyelték. A sírgödrök általában lekerekített téglalap alakúak, de a homokos vidékeken elõfordulnak padkás kiképzésûek, sõt a sír egyik hosszanti falába vágott padmalyok is. A gazdag, elõkelõ halottak számára az átlagosnál nagyobb méretû sírt készítettek, hiszen a nagyszámú melléklet mellett még a lenyúzott, csak a koponyát és a lábszárcsontokat tartalmazó lóbõrnek és a lószerszámnak is helyet kellett szorítani. A sírgödörben a halottat fejjel nyugatnak, arccal és lábbal keletnek fordították. Néhány esetben, mint például a gazdag zempléni sír feltárásánál
koporsó nyomaira akadtak, többnyire azonban csak textillepelbe vagy gyékényszõnyegbe burkolták halottaikat. Az elhunyt fejét olykor feltámasztották vagy – mint Orosházán
– párnaként a nyergét helyezték alá. A halottakat díszruhájukban fektették sírba, a férfiak mellé odatették fegyvereiket, méltóságjelvényeiket, tûzszerszámukat, a nõk mellé apróbb használati tárgyaikat is.
Hiedelemviláguk sokszínûségét tükrözik a temetési szertartás során végzett rítusok, melyekre néha a mellékletek utalnak. Hogy a halott ártó pillantásától megóvják a
hátramaradottakat, arcát lepellel takarták le, amelyre Rakamazon arany szem- és szájlemezeket varrtak. Az evilági élet tükörképszerû fordítottjának elképzelt túlvilágra olykor megoldott ruhában, megrongált felszereléssel, eredeti helyérõl elmozdított fegyverekkel indították az elhunytakat.
A lovas temetkezés csak a módosabb vagy a kifejezetten gazdag családok körében terjedt el. A halotti szertartás során az elhunyt hátasát megölték, a bõrét pedig oly módon nyúzták le, hogy benne hagyták a koponyát és a négy lábszárcsontot. Az így lenyúzott bõrt például Tiszaeszlár– Bashalmon szalmával kitömték, de leggyakrabban összehajtogatva az elhunyt lábához tették vagy mellette kiterítették.
Ennek a szokásnak egyik változataként néha csak a lószerszámot tették a sírba.
A hosszú túlvilági útra indulók mellé ételt is helyeztek.
A többnyire a fej vagy a láb mellé állított agyagedény valamilyen pépes ételt tartalmazott. Egyes közösségek csak a gyermekekkel adtak ilyen módon útravalót, másoknál a férfiakkal és a nõkkel egyaránt, ismét más temetõkbõl viszont
teljesen hiányzik e szokás. A fatálra helyezett vagy vászonba takargatott húsételre a sírokban lelt juh-, szarvasmarha-, sertés-, kecske- vagy szárnyascsontok utalnak.
A hátramaradottak olykor ártó szándékúnak tarthatták halottjukat, s néha egészen drasztikus módon igyekeztek elejét venni annak, hogy õket zaklathassa. Ennek következtében néha a holttestet rendellenes módon helyezték a sírba: fordított tájolással (fejjel keletnek és lábbal nyugatnak) temették vagy éppen hasra fektették (Sándorfalva), ismét más esetben oldalára fektetve, felhúzott karokkal és lábakkal, tehát zsugorított pózban tették sírba (Madaras). Találunk példát minden társadalmi rétegnél a halottcsonkításra is, ilyen a fej, a kéz vagy a láb levágása.
A szelídebb változatot a zempléni vezéri sírban figyelték meg: az elhunyt sírjába kölest szórtak azzal a szándékkal, hogy addig ne hagyhassa el nyughelyét, amíg éjfél és a hajnali kakasszó között valamennyi szemet meg nem számlálja.
A 10. századi társadalom sokszínûsége a temetõk szerkezetében, típusaiban is visszatükrözõdik. Magyar nagyfejedelmi sír még nem került elõ, így azt sem tudjuk, milyen módon temették el a honfoglalók elsõ számú vezetõit. Korábban elterjedt volt a kutatók között az a nézet, hogy más sztyeppei népek (hunok, avarok stb.) példájára a magyarok is titokban, rejtve, magányosan helyezték nyugalomra fejedelmeiket.
Az események után két-háromszáz évvel keletkezett krónikák azonban arról tudósítanak, hogy Árpád fejedelmet Óbuda mellett, Fejéregyházán temették el, sírja
föl pedig Szent István emeltetett templomot. Taksony fejedelem nyughelyét ugyancsak a Duna mellett kereshetnénk, az állítólag az õ nevét viselõ mai falu, hajdani zálláshelye közelében. Noha minderre semmiféle régészeti bizonyíték nincs, de ha a krónikák valós alapokon nyugvó hagyományt õriztek meg, akkor nyilvánvaló: a nagy tiszteletnek örvendõ vezetõk sírját haláluk után még sok évtizeddel vagy évszázaddal is ismerték. Az utóbbi évek során viszont egyre világosabbá vált, hogy azok a 10. század elsõ felére keltezhetõ, nagyon gazdag férfisírok, amelyekben a korabeli fejedelmi kíséret vezetõi nyugodtak, a Felsõ-Tisza- vidéken, Szabolcs megyében és a Bodrogközben kerülnek elõ. Nem elképzelhetetlen, hogy a fejedelmi temetkezések is a közelükben rejtõznek.
A törzsi-nemzetségi arisztokrácia egy része 4-8 síros családi temetõkben nyugszik, amelyekben a méltóságjelvényekkel felszerelt férj mellé temették gazdagon felékszerezett feleségét (vagy feleségeit) és kiskorú gyermekeiket. A magányosan (Balotaszállás) vagy néhány háziszolga és kísérõ lovas társaságában eltemetett azdag nõk sírjai feltehetõleg a többnejûség emlékei. Néhányukat szolgáltató népük körében vagy azok temetõjétõl kissé távolabb helyezték örök nyugalomra (Ártánd). Az is elõfordult, hogy egy-egy gazdag család szolgáltató népeivel együtt temetkezett (Tiszanána).
A 10. századi módos középréteg hagyatékát 60-100 síros temetõk rejtik (Algyõ), amelyek kitûnnek a nõi viselet nemesfém-gazdagságával. (33. kép) Ugyanott a fõként
íjászfelszereléssel elhantolt férfiak viszonylag kevés rangjelzõ tárgyat birtokoltak.
A Kárpát-medence más területeitõl eltérõ kép rajzolódik ki a Felsõ-Tisza-vidék sajátos leletanyagában. Az egyes temetõkön belül nagyszámú, olykor az 50%-ot is meghaladó férfiak igen erõsen felfegyverzettek és méltóságjelvényekkel nagyon gazdagon ellátottak. Közülük is kiemelkednek a tarsolylemezzel, a veretes övvel, a lószerszámmal és az íjtegezzel, valamint arany vagy ezüstszerelékes szablyával
elhantolt elõk elõk, akik a 10. századi magyarság kiemelkedõ rangú vezetõi lehettek (Karos, Rakamaz). E közösségek nõi viselete kevésbé volt pompázatos, az igazán gazdag nõk hajfonatkorongot, pántkarperecet, köves gyûrût és veretes csizmát viseltek, s ékesek voltak lószerszámaik is. Korábban e temetõket (Tiszabezdéd) a
nagycsaládi szervezetben élõ katonáskodó középréteg hagyatékának vélték. Az újabb kutatások viszont arra utalnak, hogy e közösségeket mesterségesen szervezték meg: alapsejtjeiket a gazdag családok s az õ háziszolgáik alkották, s velük együtt éltek (és temetkeztek) kísérõ harcosaik, akik helyzetüknél fogva többnyire nõtlenek voltak. E 16–80 síros temetõkben, amelyek gyakran egymás közvetlen közelében
találhatók (Kenézlõ) a 10. század elsõ felében uralkodó magyar nagyfejedelmek katonai kíséretének tagjait, annak kisebb-nagyobb rangú vezetõit és az utóbbiak családtagjait valamint háziszolgáit helyezték örök nyugalomra.
Ezen temetõk használata a 10. század közepén megszakadt: feltehetõleg a politikai változások következtében a korábbi katonai kíséretet felszámolták, tagjait széttelepítették, s helyettük Taksony fejedelem (955 k.–972) uralma idején új hatalmi központokat (Esztergom, Székesfehérvár) hoztak létre. Ezek közelében akkoriban nyitották az újjászervezett kíséret új temetõit.
A szerényebb leletanyagú középréteg és a módos köznép temetõi nem választhatók el egymástól határozottan. Az egyes közösségek temetõinek fegyverekben, ékszerekben,
ruhadíszekben megnyilvánuló gazdagsága függött életmódjuktól is, hiszen a földmûves falvak sírjai jóval kevesebb leletanyagot tartalmaznak, mint a fõként állattartással
foglalkozó csoportoké. A köznépi temetõk sírjainak a számát meghatározta az adott település lélekszáma és a temetõ használatának idõtartama is. Ezek leletanyaga többnyire szegényes, legfeljebb az adott közösség vezetõ családjának tagjaival temettek fegyvert, lovat vagy díszruhát.
A teljesen feltárt köznépi temetõk idõrendje, használati ideje fontos adatokat nyújthat egy-egy tájegység népességének változásairól, az országon belüli áttelepítésekrõl, a népmozgásokról (Halimba). A közrendûek falvait kiscsaládok alkották, melyeknek lakhelyét uraik akarata jelölte ki. Egy-egy család lélekszáma 5–10 fõ között mozoghatott.
A falut alkotó családok számától és a település élettartamától függõen e temetõk lehettek 100-130 (Sárbogárd, Hódmezõvásárhely–Nagysziget) vagy akár 8–900 sírosak
is (Halimba, Magyarhomorog). A népességváltást jelezhetik a jól elkülöníthetõ vér csoportok, amikor az újonnan érkezettek elõdeik elhagyott temetõjének használatát folytatták (Halimba). Más esetekben a legkorábbi sírok egy központi magot alkotnak, s onnan kifele haladva minden irányban egyre késõbbi temetkezéseket találunk (Majs). Ez hosszú ideig egy helyben élõ közösségre utal, csakúgy mint az a jelenség, amikor a településen élõ különbözõ családok ugyanazon domb más-más részén egyidõben kezdtek temetkezni, s az idõ múltával a sírcsoportok lassacskán összeértek Pusztaszentlászló). A 10. század elején nyitott köznépi temetõk egy részét a
századforduló táján felhagyták. Ennek oka az a nagyarányú népmozgás, áttelepítés lehetett, amely Géza fejedelem (972–997) vagy Szent István király (997/1000–1038) államszervezõ tevékenységének velejárója volt. Más temetõket ekkor nyitottak meg az új telepesek, vagy a régebben ott élõ népesség mellé, illetve helyébe telepedve folytatták a korábbiakat egészen a 11. század végéig. A kereszténység térhódításával a lovas, a fegyveres, a nemesfém ruhadíszeket tartalmazó sírok lassanként eltûnnek. A pogány szokások csupán az egyházi és a világi hatalmi központoktól távolabb esõ falvakban éltek még ideig-óráig. Noha egyes temetõket még a 12. század elsõ harmadáig is tovább használtak(Hajdúdorog–Temetõhegy), zömüket Szent László
(1077–1095) és Könyves Kálmán (1095–1116) királyok rendeletére felhagyták, s halottaikat ezt követõen már az újonnan épült templomok melletti megszentelt földbe temették.
Magyarok nyomai
A kutatástörténetből is látszik, hogy nem egyszerű bármit is állítani a honfoglaláskori magyarság régészeti hagytékával kapcsolatban.
Annyi bizonyos, hogy egyedül a hazánkban előkerült leletek, valamint a csak régészetre támaszkodó kutatás nem tud választ adni a kérdésre: mi is történt a Kárpát-medencében a honfoglalást követő században?
A kutatáshoz nagyon fontos adalékokat szolgáltatnak klímatörténeti, néprajzi, vallástörténeti kutatások.
A legfontosabb leletanyagot a temetők szolgáltatják, melyekben mintegy pillanatfelvételben (az utolsóban) rögzülnek egy népcsoport legfontosabb hiedelmei, szokásai, és anyagi kultúrája.
A temetők kutatásáról a következő bekezdésben olvashatsz!
Annyi bizonyos, hogy egyedül a hazánkban előkerült leletek, valamint a csak régészetre támaszkodó kutatás nem tud választ adni a kérdésre: mi is történt a Kárpát-medencében a honfoglalást követő században?
A kutatáshoz nagyon fontos adalékokat szolgáltatnak klímatörténeti, néprajzi, vallástörténeti kutatások.
A legfontosabb leletanyagot a temetők szolgáltatják, melyekben mintegy pillanatfelvételben (az utolsóban) rögzülnek egy népcsoport legfontosabb hiedelmei, szokásai, és anyagi kultúrája.
A temetők kutatásáról a következő bekezdésben olvashatsz!
Magyarok nyomai (kutatás történet (részlet)
A Magyar Nemzeti Múzeumot 1802-ben alapította meg
gróf Széchényi Ferenc. Ez a dátum a nem uralkodói alapítású
európai nemzeti múzeumok között az elõkelõ második
helyet biztosítja az intézménynek. Alapgyûjteményei
közt mindmáig kiemelkedõ szerepet játszik Vadasi Jankovich
Miklós gyûjteménye, amelyet 1832-ben vásárolt meg
a Nemzeti Múzeum. Jankovich (1772–1846) (1. kép) kora
ifjúságától gyûjtötte a Magyarországon elõkerült régiségeket.
Így egyáltalán nem véletlen, hogy felfigyelt egy
sírleletre, amelyet Benepusztán pásztorok találtak. A lovas
sírból szíjdíszítéseket és lószerszámot mentettek meg.
A legfontosabb leletek azonban Berengár, itáliai király,
majd császár pénzei voltak, mintegy 30-40 darab. Jankovich
még az elõkerülés évében, 1834-ben részletesen beszámolt
a tárgyakról A Magyar Tudós Társaság 2. évkönyvében.
Ezzel pedig egy sor európai nép régészetét megelõzve
meghatározta a honfoglaló magyarok régészeti hagyatékát.
A következõ, hasonló összetételû sírlelet a Fejér megyei
Vereben került elõ 1853-ban, de csak 1858-ban ismertethette
Érdy János (1796–1871). Az 1848–49-es szabadságharcot
követõ megtorlás lassította ugyan a régészeti mozgalom
kibontakozását, de a kiegyezés (1867) után nagyívû
fejlõdésnek lehetünk szemtanúi. A leletek megmentésére
új múzeumok, múzeumegyesületek alakultak, régészeti folyóiratok
indultak.
A fejlõdés egyik „motorja” a fõleg régészeti érdeklõdésû
Rómer Flóris (1815–1889) volt. (2. kép) Az Archaeologiai
Közlemények (1859) és az Archaeologiai Értesítõ (1869) megindításával,
szerzõgárdájuk megszervezésével Rómer felbecsülhetetlen
szolgálatot tett a hazai régészetnek. Az õ
nevéhez fûzõdik az elsõ tarsolylemez (Galgóc, ma Hlohovec,
Szlovákia) közlése és funkciójának helyes meghatározása
1869-ben, illetve 1870-ben. A leletek számának növekedésével
az elsõ összegzések is elkészültek. 1892-ben
Nagy Géza megközelítõleg helyes lelõhelylistát adott közre,
de csak a lovassírokról (25-26 sír).
Az iparosodás és az intenzív mezõgazdasági tevékenység
következményeként beállott lelõhely- és tárgyszaporulatot
a honfoglalás ezredéves évfordulójára való felkészülés is
növelte. Tervásatásokat végeztek honfoglalás kori leletek
felderítésére. A régészek vagy régészkedõk nagy része Rómer
által beszervezett pap vagy paptanár volt, de voltak
köztük falusi és városi tanítók, tanárok, közigazgatási szakemberek,
jogászok, földbirtokosok, orvosok. A honfoglalás
kor régészetének ekkori szellemi vezérei a Nemzeti Múzeumban
dolgoztak. Az egyik szaktekintély Pulszky Ferenc, a
múzeum fõigazgatója volt (1814–1897). Fõleg szemléleté-
1. Vadasi Jankovich Miklós (1772–1846)
2. Rómer Flóris (1815–1889)
322 A honfoglalás kora
vel hatott. Az elméleti kutatásokat vele sok szempontból
hasonló szellemben mûvelte Nagy Géza (1855–1915). Számos
megfigyelése mára sem avult el.
A legnagyobb hatást a tárgyak ismeretével, idõrendjének
kidolgozásával, a tárgytípusok csoportosításával, díszítésrendszerük,
ornamentikájuk elemzésével Hampel József
(1849–1913) érte el. (3. kép) A millenniumra elkészítette
az akadémia felkérésére a Magyar Honfoglalás Kútfõi címû
munka régészeti részét, az addig elõkerült 10–11. századi
magyar sírok és temetõk korpuszát. 1905-ben az addig
elõkerült lelõhelyek anyagát állította össze és német nyelven
jelentette meg. 1907-ben még egyszer kiadta az 1900
és 1906 között ismertté vált 10–11. századi temetõk leleteit.
A számszerû fejlõdés bámulatos volt. A külföldi kutatók
számára leginkább Hampel mûvei közvetítették a honfoglaló
magyarságról kialakult képet. Általában elismeréssel
szóltak róla, eredményeit vagy számukra kedvezõ adatait
átvették, mint például a cseh J. L. Pic (1847–1911) vagy
utóda, a szláv nacionalizmusa miatt sokkal kedveltebb L.
Niederle (1865–1944).
Hampel majdnem a teljes múzeumi anyag ismeretében
dolgozhatott, véleménye abszolút érvényûnek számított. A
régészeti közlemények szerzõi gyakran a tárgyak pontos
megnevezése helyett a Hampel-féle ábrákra hivatkoztak.
Nem követték viszont a díszítõmûvészet elemzésekor elért
eredményeit, hanem inkább Nagy Géza, majd J. Strzygowski
nézeteihez csatlakozva az iráni–középázsiai mûvészet
hagyományaival kapcsolták össze a honfoglaló magyarok
mûvészetét.
Az elsõ világháború nagy törést okozott a honfoglalás
kori régészet kutatásában is. A kutatható terület az eredetinek
egyharmadára zsugorodott. Hampel és Nagy Géza
halálával az általuk képviselt irányvonal véget ért, illetve
Kolozsvárott folytatódott, ahol 1899-tõl a Nemzeti Múzeumból
a kolozsvári egyetemre került Pósta Béla (1862–
1919) és tanítványai, Roska Márton (1880–1961) és Kovács
István (1880–1955) dolgoztak. Õk és a Pósta által szervezett
régészeti tanfolyamok résztvevõi, mint Zoltai Lajos
terjesztették el a sírrajzokat, a sírfotókat, a temetõtérképeket
készítõ igényes terepmunkát és az ásatási megfigyeléseken
alapuló, temetõelemzéseket végzõ, tárgyszerû elméleti
munkát. Pósta hívta fel a figyelmet az oroszországi
múzeumok óriási anyagára is.
1920 után két központja lett a honfoglalás kori kutatásnak.
A Szegedre áttelepült kolozsvári egyetem Régészeti Intézete
és mellette a Szegedi Városi Múzeum Móra Ferenc vezetésével
honfoglaló õsök temetõinek sorát kutatta õs- és
népvándorlás kori ásatások melléktermékeiként. Budapesten
mûvészettörténeti irányultságúvá vált a régészet. A
korszak két legnagyobb hatású honfoglalás kor kutatója
mégis ebbõl a körbõl került ki. Fettich Nándor (1900–
1971) tulajdonképpen Hampel munkájának folytatója. (4.
kép) Egyfelõl a fémtárgyak aprólékos leírása, technikai
elemzése volt az erõssége, másfelõl ezen régészeti leletek
nemzetközi kapcsolatai érdekelték. Mindig az eredeti köz-
4. Fettich Nándor (1900–1971)
3. Hampel József (1849–1913)
A magyar honfoglalás kori emlékek régészeti kutatásának története | 323
leményekkel vagy a leletek leltárkönyvi adataival dolgozott.
A készítési technikák alapján messzemenõ, néha téves
következtetéseket vont le, például túlértékelte a normann
fémmûvesség és mûvészet hatását a levédiai magyarságra.
Többnyire azonban nem foglalkozott azokkal a tárgyakkal,
amelyeknek régészeti maradványairól nemzetközi elismertséggel
nyilatkozott. Ennek éppen ellenkezõje látszik
László Gyula (1910–1997) életmûvében. (5. kép) Pályáját a
Nemzeti Múzeumban kezdte Fettich mellett. 1940– 1949-
ig Kolozsváron dolgozott Pósta Béla egykori tanszékén,
majd távoznia kellett. Csak 1957-ben került vissza az egyetemre,
az ELTE Régészeti Tanszékére, ahonnan 1980-ban
vonult nyugalomba. Ezt megelõzõen a Nemzeti Múzeum
Középkori Osztályát vezette. László minden régészeti leletbõl
az eredeti tárgyat igyekezett helyreállítani, a nyerget, a
tegezt, a pásztorkészséget, az íjtegezt, a férfi és a nõi ruhát,
az öltözetet, a lószerszámot, sõt e tárgyak készítésére való
mesterségeket, az ötvösséget, a nyergesmester, a kovács, a
fazekas munkáját. A régészeti jelenségekbõl a néprajzi párhuzamok
segítségével szokásokat, az egykori népéletet
akarta megeleveníteni. Rekonstrukciós kísérletei nem
mindig váltottak ki osztatlan elismerést, fõleg a kortárs generáció
régészeibõl. Tanítványai azonban szakmai indulásuk
idején szorosan csatlakoztak kutatási módszeréhez,
problémafelvetéseihez. Világos mondatai és kiváló elõadókészsége
példátlanul vonzóvá tették könyveit és elõadásait.
László Gyulával lezárult az a korszak, amely a lovassírok
alapján ítélte meg a honfoglalás kor emlékeit.
gróf Széchényi Ferenc. Ez a dátum a nem uralkodói alapítású
európai nemzeti múzeumok között az elõkelõ második
helyet biztosítja az intézménynek. Alapgyûjteményei
közt mindmáig kiemelkedõ szerepet játszik Vadasi Jankovich
Miklós gyûjteménye, amelyet 1832-ben vásárolt meg
a Nemzeti Múzeum. Jankovich (1772–1846) (1. kép) kora
ifjúságától gyûjtötte a Magyarországon elõkerült régiségeket.
Így egyáltalán nem véletlen, hogy felfigyelt egy
sírleletre, amelyet Benepusztán pásztorok találtak. A lovas
sírból szíjdíszítéseket és lószerszámot mentettek meg.
A legfontosabb leletek azonban Berengár, itáliai király,
majd császár pénzei voltak, mintegy 30-40 darab. Jankovich
még az elõkerülés évében, 1834-ben részletesen beszámolt
a tárgyakról A Magyar Tudós Társaság 2. évkönyvében.
Ezzel pedig egy sor európai nép régészetét megelõzve
meghatározta a honfoglaló magyarok régészeti hagyatékát.
A következõ, hasonló összetételû sírlelet a Fejér megyei
Vereben került elõ 1853-ban, de csak 1858-ban ismertethette
Érdy János (1796–1871). Az 1848–49-es szabadságharcot
követõ megtorlás lassította ugyan a régészeti mozgalom
kibontakozását, de a kiegyezés (1867) után nagyívû
fejlõdésnek lehetünk szemtanúi. A leletek megmentésére
új múzeumok, múzeumegyesületek alakultak, régészeti folyóiratok
indultak.
A fejlõdés egyik „motorja” a fõleg régészeti érdeklõdésû
Rómer Flóris (1815–1889) volt. (2. kép) Az Archaeologiai
Közlemények (1859) és az Archaeologiai Értesítõ (1869) megindításával,
szerzõgárdájuk megszervezésével Rómer felbecsülhetetlen
szolgálatot tett a hazai régészetnek. Az õ
nevéhez fûzõdik az elsõ tarsolylemez (Galgóc, ma Hlohovec,
Szlovákia) közlése és funkciójának helyes meghatározása
1869-ben, illetve 1870-ben. A leletek számának növekedésével
az elsõ összegzések is elkészültek. 1892-ben
Nagy Géza megközelítõleg helyes lelõhelylistát adott közre,
de csak a lovassírokról (25-26 sír).
Az iparosodás és az intenzív mezõgazdasági tevékenység
következményeként beállott lelõhely- és tárgyszaporulatot
a honfoglalás ezredéves évfordulójára való felkészülés is
növelte. Tervásatásokat végeztek honfoglalás kori leletek
felderítésére. A régészek vagy régészkedõk nagy része Rómer
által beszervezett pap vagy paptanár volt, de voltak
köztük falusi és városi tanítók, tanárok, közigazgatási szakemberek,
jogászok, földbirtokosok, orvosok. A honfoglalás
kor régészetének ekkori szellemi vezérei a Nemzeti Múzeumban
dolgoztak. Az egyik szaktekintély Pulszky Ferenc, a
múzeum fõigazgatója volt (1814–1897). Fõleg szemléleté-
1. Vadasi Jankovich Miklós (1772–1846)
2. Rómer Flóris (1815–1889)
322 A honfoglalás kora
vel hatott. Az elméleti kutatásokat vele sok szempontból
hasonló szellemben mûvelte Nagy Géza (1855–1915). Számos
megfigyelése mára sem avult el.
A legnagyobb hatást a tárgyak ismeretével, idõrendjének
kidolgozásával, a tárgytípusok csoportosításával, díszítésrendszerük,
ornamentikájuk elemzésével Hampel József
(1849–1913) érte el. (3. kép) A millenniumra elkészítette
az akadémia felkérésére a Magyar Honfoglalás Kútfõi címû
munka régészeti részét, az addig elõkerült 10–11. századi
magyar sírok és temetõk korpuszát. 1905-ben az addig
elõkerült lelõhelyek anyagát állította össze és német nyelven
jelentette meg. 1907-ben még egyszer kiadta az 1900
és 1906 között ismertté vált 10–11. századi temetõk leleteit.
A számszerû fejlõdés bámulatos volt. A külföldi kutatók
számára leginkább Hampel mûvei közvetítették a honfoglaló
magyarságról kialakult képet. Általában elismeréssel
szóltak róla, eredményeit vagy számukra kedvezõ adatait
átvették, mint például a cseh J. L. Pic (1847–1911) vagy
utóda, a szláv nacionalizmusa miatt sokkal kedveltebb L.
Niederle (1865–1944).
Hampel majdnem a teljes múzeumi anyag ismeretében
dolgozhatott, véleménye abszolút érvényûnek számított. A
régészeti közlemények szerzõi gyakran a tárgyak pontos
megnevezése helyett a Hampel-féle ábrákra hivatkoztak.
Nem követték viszont a díszítõmûvészet elemzésekor elért
eredményeit, hanem inkább Nagy Géza, majd J. Strzygowski
nézeteihez csatlakozva az iráni–középázsiai mûvészet
hagyományaival kapcsolták össze a honfoglaló magyarok
mûvészetét.
Az elsõ világháború nagy törést okozott a honfoglalás
kori régészet kutatásában is. A kutatható terület az eredetinek
egyharmadára zsugorodott. Hampel és Nagy Géza
halálával az általuk képviselt irányvonal véget ért, illetve
Kolozsvárott folytatódott, ahol 1899-tõl a Nemzeti Múzeumból
a kolozsvári egyetemre került Pósta Béla (1862–
1919) és tanítványai, Roska Márton (1880–1961) és Kovács
István (1880–1955) dolgoztak. Õk és a Pósta által szervezett
régészeti tanfolyamok résztvevõi, mint Zoltai Lajos
terjesztették el a sírrajzokat, a sírfotókat, a temetõtérképeket
készítõ igényes terepmunkát és az ásatási megfigyeléseken
alapuló, temetõelemzéseket végzõ, tárgyszerû elméleti
munkát. Pósta hívta fel a figyelmet az oroszországi
múzeumok óriási anyagára is.
1920 után két központja lett a honfoglalás kori kutatásnak.
A Szegedre áttelepült kolozsvári egyetem Régészeti Intézete
és mellette a Szegedi Városi Múzeum Móra Ferenc vezetésével
honfoglaló õsök temetõinek sorát kutatta õs- és
népvándorlás kori ásatások melléktermékeiként. Budapesten
mûvészettörténeti irányultságúvá vált a régészet. A
korszak két legnagyobb hatású honfoglalás kor kutatója
mégis ebbõl a körbõl került ki. Fettich Nándor (1900–
1971) tulajdonképpen Hampel munkájának folytatója. (4.
kép) Egyfelõl a fémtárgyak aprólékos leírása, technikai
elemzése volt az erõssége, másfelõl ezen régészeti leletek
nemzetközi kapcsolatai érdekelték. Mindig az eredeti köz-
4. Fettich Nándor (1900–1971)
3. Hampel József (1849–1913)
A magyar honfoglalás kori emlékek régészeti kutatásának története | 323
leményekkel vagy a leletek leltárkönyvi adataival dolgozott.
A készítési technikák alapján messzemenõ, néha téves
következtetéseket vont le, például túlértékelte a normann
fémmûvesség és mûvészet hatását a levédiai magyarságra.
Többnyire azonban nem foglalkozott azokkal a tárgyakkal,
amelyeknek régészeti maradványairól nemzetközi elismertséggel
nyilatkozott. Ennek éppen ellenkezõje látszik
László Gyula (1910–1997) életmûvében. (5. kép) Pályáját a
Nemzeti Múzeumban kezdte Fettich mellett. 1940– 1949-
ig Kolozsváron dolgozott Pósta Béla egykori tanszékén,
majd távoznia kellett. Csak 1957-ben került vissza az egyetemre,
az ELTE Régészeti Tanszékére, ahonnan 1980-ban
vonult nyugalomba. Ezt megelõzõen a Nemzeti Múzeum
Középkori Osztályát vezette. László minden régészeti leletbõl
az eredeti tárgyat igyekezett helyreállítani, a nyerget, a
tegezt, a pásztorkészséget, az íjtegezt, a férfi és a nõi ruhát,
az öltözetet, a lószerszámot, sõt e tárgyak készítésére való
mesterségeket, az ötvösséget, a nyergesmester, a kovács, a
fazekas munkáját. A régészeti jelenségekbõl a néprajzi párhuzamok
segítségével szokásokat, az egykori népéletet
akarta megeleveníteni. Rekonstrukciós kísérletei nem
mindig váltottak ki osztatlan elismerést, fõleg a kortárs generáció
régészeibõl. Tanítványai azonban szakmai indulásuk
idején szorosan csatlakoztak kutatási módszeréhez,
problémafelvetéseihez. Világos mondatai és kiváló elõadókészsége
példátlanul vonzóvá tették könyveit és elõadásait.
László Gyulával lezárult az a korszak, amely a lovassírok
alapján ítélte meg a honfoglalás kor emlékeit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)