A magyarországi limes-kutatás sokat köszönhet a 16-18. századi német, angol, olasz útirajzoknak és beszámolóknak, mivel a limes-út nyomvonala egyben a későbbi korszakok legfontosabb kereskedelmi-és hadiútja is volt.
A pannoniai limes északi, középső szakaszán fekvő Brigetio hatalmas rommezeje így méltán váltotta ki a közép- és újkori utazók, térképészek, mérnökök és természetesen a kincsrablók figyelmét.
A brigetiói romok egyik legkorábbi említője Mátyás király történetírója Bonfini, aki a hajdan itt volt "latin gyarmatról" írt, melynek a nevét a Lazius 1556. évi és Zündt 1567. évi térképeiről már ismerjük.
Részlet az egyetlen fennmaradt rómaikori térképből, a Tabula Peutingerianaból
Edward Brown angol orvos európai tanulmányútja során 1669-1670-ben járt Magyarországon. Komáromban járva a vidék antik emlékei is felkeltették a figyelmét, melyekről azt írta:. ".hogy a római hadsereg sokáig létezett ezen a vidéken… és hogy a nép Apolloniának nevezte ezt a helyet."( The Roman Armies being much in this Country. …The people say, this place was formerly called Apollonia.")
Brigetio első vázlatát, a tábor és a vízvezeték még jól látható maradványait az olasz Luigi Marsigli gróf vetette papírra 1726-ban megjelentetett, a Duna menti római emlékeket leíró művében: "Komáromtól negyedórányira a Duna innenső partján Zen mezőváros előtt a földben sok üreg és nagy épületek romjai találtatnak.."
Öt Richard Pococke és Jeremiah Milles angol lelkészek követték 1737-ben, akik a tábor melletti amphiteatrumot is leírták és lerajzolták: "Kelet felé, nem túl messze Szőnytől, e között és a régi város között, hasonló régi maradványok vannak, mely az alapokból ítélve színház, vagy amphiteatrum lehetett." Ugyancsak tőlük ismert a Duna túlsó partján fekvő leányvári tábor leírása is.
Bél Mátyás Magyarország történelmi és földrajzi leírásában a régészeti maradványokról is említést tett: "rudus Commercii" alatt a polgárvárosról, "Bregetum rudus" alatt pedig a katonavárosról és a légióstáborról, továbbá a vízvezetékről írt.
A ószőnyi, almási és tatai mocsarak lecsapolását 1747-ben végző Mikoviny Sámuel császári és királyi mérnökkari őrnagy több hivatalos jelentésében is leírta, hogy "Szőny mellett egy csodálatos vár és város romjai terülnek el", valamint azt, hogy"egy bolthajtásos … két német mérföld hosszú vízvezeték, mely a tatai forrásvizeket vezette a föld alatt Brigetio városába."
Régészeti kutatásokon és felméréseken alapuló első tudományos publikációk és leírások azonban kétség kívül Rómer Flóris győri bencés tanár nevéhez fűződnek, aki az 1860-as években folytatott ásatásokat a területen: "Két ilyen padlatot ásattam ki…; az egyik egy ölnyire fekszik a mostani gyep alatt."; és aki első ízben próbálta megmenteni az itt található kőfaragványokat egy ószőnyi kőraktár létrehozásával.
Ugyancsak több régészeti megfigyelés fűződik az 1885-ben a tábor délkeleti sarkába kiserődöt építő Berkovics-Borota Milos mérnökhöz.
Az 1887-ben megalakult Komáromi Történeti és Régészeti Egylet tagjai különös figyelmet fordítottak a Szőnyben előkerült leletek összegyűjtésére és megőrzésére, valamint szükség esetén az építészeti jelenségek leírására. Több ilyen régészeti megfigyelés fűződik Gyulay Rudolf és Milch Ármin nevéhez.
Brigetio első tervszerű ásatója Paulovits István régész volt, aki 1927-től és az 1930-as években végzett feltárásokat a táborban, a tábor és a Duna között, valamint a canabaeban.
Az 1940-es években Radnóti Aladár és Barkóczi László a táborban, a katonavárosban, a polgárvárosban, valamint a kurucdombi és a Gerhát fazekastelepen dolgoztak. Az Olajgyár és lakótelepe építése során 1942-től ugyancsak ők követték figyelemmel az építkezéseket. A leletanyag és a dokumentáció egy része azonban az olajgyárat ért bombatámadás miatt megsemmisült.
Az 1950-es években több temető került feltárásra a gyár területén Barkóczi László és Bíró Endre munkássága eredményeként. Utóbbi a katonavárosban mitológiai témájú falfestményeket tárt fel 1960 és 1964 között és leletmentést végzett a polgárvárosban 1970-ben. A kurucdombi fazekastelepen 1954-ben Mócsy András, az 1980-as évek végén pedig Bíró Endre ásatott. A magtár mögötti ún. Járóka-temetőben 1969-ben Bíró Endre és Vékony Gábor tártak fel sírokat. Az 1980-as években Kissné Cseh Julianna és Petényi Sándor végeztek leletmentéseket a területen. 1990-től Számadó Emese, a komáromi Klapka György Múzeum régésze végzi a szükséges leletmentéseket. 1992-től Borhy László régész, az ELTE Régészettudományi Tanszékének docense vezetésével és a tanszék hallgatóinak részvételével folynak ásatások Brigetio egyetlen szabadon fekvő területén, a szőnyi Vásártéren.
