Rétegtan: a mai nap is zajló rétegződés folyamat keretei között a rétegek (sztrátumok) egymásra rakódnak. A régészeti rétegek (a minden ásatás metszetfalában látható kulturális vagy természetes lerakódás rétegei) sokkal rövidebb idő alatt halmozódnak fel, mint a geológiaiak, de ennek ellenére megfelelnek az egymásra rakódás (szuperpozíció) törvényének. Egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy ha egy réteg rákerül a másikra, akkor az alsó réteg rakódott le először. Így egy ásatás függőleges profiljában látható rétegek egy, az idők során felhalmozódott rétegsort alkotnak.
A lerakódás sorrendjére és nem a különböző rétegek anyagának korára utal. Az alsó rétegek tartalma rendszerint régebbi, mint a felső rétegeké, de nem elég, ha a régésze egyszerűen ezt feltételezi. Néhány esetben a réteg megfordulhat, mint ahogy az erózió során egy árokszél anyaga az árok aljára kerülhet.
Nem annyira a rétegeket kell keltezni, hanem az emberek által hátrahagyott dolgokat. Amikor az mondjuk, hogy két lelet együtt, ugyanabból a régészeti rétegből került elő, általában azt értjük alatta, hogy mind a kettő ugyanakkor került a föld alá. A rétegsorok abszolút keltezési módszerekkel való összekapcsolása szolgáltatja a legmegbízhatóbb alapot a régészeti lelőhelyek és tartalmuk keltezéséhez.
Ne felejtsük el, hogy a kerámia kidobása előtt már évtizedeken vagy évszázadokon keresztül használatban lehetett, talán egy másik rétegben is eltemették, majd más szeméttel együtt véletlenül kiásták és ebbe a szemétgödörbe dobták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése